Balatonról, Balatonfenyvesről

Somogy megye

A valaha erdőrengetegeiről és gazdag vadállományáról, meg persze betyárjairól híres „Somogyország” ma a turisták többsége számára a Balaton déli partjának homokos strandjait, neves partmenti üdülőhelyeit jelenti elsődleges célpontként. Még felkerül a vendégek „idegenforgalmi térképére” néhány történelmi és kulturális emlékhely, a megyeszékhely, vagy szépen fejlődő termálfürdő. Ám biztosan állíthatjuk, hogy a Balatontól délre, a napfényben fürdő somogyi dombok között a Zselicig, vagy a Dráva-síkjáig merészkedők számos apró „csodáját” ismerhetik meg a tájnak.

Balatonfenyves

Balatonfenyves elnevezésének története a XIX. század végi filoxérajárványig nyúlik vissza: gróf Széchenyi Imre ezen a területen is parcellákat jelöltetett ki a tönkrement zalai szőlősgazdák részére. A telepesek a szőlőn kívül facsemetéket, többek között jelentős számú erdei- és feketefenyőt is ültettek – a fenyő így megkülönböztető jelképévé vált a létrejött településnek, amelyet már 1912 óta így neveznek.

Megközelíthetősége

Személyautóval a 7-es számú főúton közelíthető meg a település, vasúton a Budapest-Nagykanizsa vonalon.

A fürdőélet

A fürdőélet a XIX-XX. század fordulójától kezdve élénkült fel ezen a partszakaszon is. Jó példával a megye alispánja, Kacskovics Lajos járt elöl, aki kúriaszerű villát építtetett a parthoz közel eső területen. Az ezt követő évtizedekben sorra parcellázták föl a birtokokat, épültek a kisebb-nagyobb nyaralók. Megnövekedett nemcsak az itt nyaralók, hanem az állandó lakosok száma is. 1932-ben megalakult a fürdőegyesület, melynek munkássága révén új utakat, fürdőhelyeket, partvédőműveket, pihenésre alkalmas területeket alakítottak ki. Egy évvel később üdülőhelyi rangot kapott a település.

A második világháborút követő államosításkor sok villából lett vállalati üdülő. A Nagy-berek terméketlen talaján az 1950-es évek legelején rabtábort létesítettek: a politikai foglyokkal gyapotot termesztettek, de részt vettek a rabok a kisvasút építésében is.

Utazás kisvasúttal

Balatonfenyves nevezetességei közé tartozik a kisvasút, mellyel utazva felfedezhetjük és megcsodálhatjuk a Nagyberek állat,- és növényvilágát. A Fehérvízi-láp területe szinte érintetlen, több mint száz madárfaj él itt. A kisvasúttal történő utazás maradandó élményt nyújt mindenki számára. A kisvasút végállomásához érve találhatjuk meg a nevezetes csisztapusztai gyógyfürdőt. A fürdő kora tavasztól őszig várja a gyógyulni, pihenni vágyókat. A fürdő 600 méter mélyről jövő 42 Celsius-fokos vize kitűnő hatású gyógyír főleg a mozgásszervi betegségekre.

Balaton története

A Balaton Nyugat – és Közép Európa legnagyobb tava. A Balaton felülete közepes vízállás esetén 595 km2. A Balaton hossza 77 km, a szélessége pedig 3 km-től 14 km-ig terjed. A part hosszúsága kb. 195 km. Ha valaki a Balatont autóval akarja körbejárni, akkor kb. 2,5 – 3 órára van szüksége hozzá.
A Balaton átlagos mélysége kb. 3 m. Az átlagos vízhőmérséklete a Balatonnak nyáron 19-22 °C, amennyiben azonban 2 hétig forróság van, akkor a Balaton hőmérséklete akár 26-30 °C-ra is emelkedhet.
A Balaton vize édes, enyhén alkáli, valamint kálcium-, magnézium- és hidrokarbonát tartalma miatt akár hígított ásványvíznek is tekinthető. A Balaton homályos, zavaros színe a mészvegyület felbomlására vezethető vissza, de ehhez hozzájárul a vízben lévő organikus anyagok, valamint a viharok alkalmával felkevert iszap is.
A Balaton északi partján a víz nagyon gyorsan mélyül, a Balaton déli partján azonban sok helyen akár 800 m-re is be lehet sétálni. (Ideális a gyermekek és azok részére, akik nem tudnak úszni.)

Balaton keletkezése

A Balaton csaknem pontosan a Dunántúl közepén helyezkedik el, fekvése északkelet-délnyugati irányú. Északon a Dunántúli-középhegységhez tartozó, Balaton felvidék szegélyezi, nyugatról és délről a Zala-somogyi-dombvidék. Keleten a Mezőföld határolja, amelynek felszíne 60-80 m magasan emelkedik a tó tükre fölé, majd meredek falakban szakad le a tóra. A természet örökös változása hozta létre hosszú évmilliók során e sokrétű, színes tájat. Maga a Tó viszonylag fiatal képződmény, 22000-20000 évre teszik korát. A Balaton vidékén észlelhető legrégibb felszíni maradványok a karbon időszakból származnak. Hatalmas hegység húzódott ekkor a mai Balaton déli partján. Ez a hegység elsüllyedt, ma csak csúcsai látszanak ki a későbbi lerakódások rétegei alól. A perm időszakban, (240-200 millió év előtt) keletkeztek a Vörösberény-Badacsonytomaj térségben található vörös homokkövek. Ezek máladéka és pora is vörös színű, az ezeken képződött talajon kitűnő bor terem és szép erdők díszlenek rajta.
A triász időszak elején a Földközi-tenger őse, a Thetys hazánk területéből szigetvilágot varázsolt, a tenger üledékéből pedig különféle kőzetek képződtek. Lemezes dolomit rakódott le, amire palás és homokköves rétegek települtek. E kor legrégebbi képződménye a mészkő és a márga is. A márgára dolomit települt, a Keszthelyi-hegység, a Balaton-felvidék dolomitjának zöme ekkor képződött a tengeri üledékből.

A júra és kréta időszakban szárazulat volt e vidék. A Sümeg-vidéki vöröstarka agyagok az éghajlat fokozatos felmelegedéséről és a táj elsivatagosodásáról tesznek bizonyságot. Az ezt követő földtörténeti évszázadokat is a sivatagi klíma jellemzi, melyek idején újra tengerek borították e térség felszínét.
A miocén és pliocén időszakban (25-5 millió év) erős kéregmozgás működött a mai Kárpát-medence területén. A hegyek lesüllyedtek és a helyüket sekély vizű tenger borította. A tenger egyik öble a folyók beömlő hordalékának hatására fokozatosan lefűződött, s az így keletkezett beltengert, melynek vizét a beömlő folyók elédesítették Pannon-tengernek nevezi a tudomány. A tenger vizében kevés állatfaj élt, de ezek hihetetlen tömegben. Leggyakoribb volt közöttük az úgynevezett „kecskeköröm”, melyet a balatoni emberek bevontak a Tó keletkezésének mondájába is, s mely tulajdonképpen kagylóbúb. A Pannon-tenger homokjának maradványa a Salföld és Kővágóörs közötti természeti tünemény, a „Kőtenger”, melynek egykori homokját a hévizek összecementálták, későbbi kéregmozgások, majd a fagy darabolták. A Somogyi-halomvidék is egészében ebből az időből származik.

A pliocén időszak végén újabb kéregmozgások tördelték a mélyebben fekvő rétegeket, vulkáni működés indult meg, melynek emlékei a Balaton vidék bazalthegyei. Ezek közül is a legszebbek a Tapolcai-medence „tanúhegyei”, többek között: Badacsony, Szentgyörgyhegy, Csobánc és Szigliget. A Balaton déli, somogyi partján a vulkáni tevékenységnek köszönhetik létüket Balatonboglár és Fonyód dombjai is. Az utóvulkáni működés legnevezetesebb emléke a Hévízi-tó, -melynek gyógyhatású meleg vize ezreket vonz e vidékre- és a szénsavas és vasas ásványvizek forrásai Balatonfüreden, Csopakon és Kékkúton.
A újpleisztocén kori Balatoni-árok besüllyedése hozta a balatoni táj képének alakulásában a legjelentősebb változást, ekkor a mai képével egyező alapformái alakultak ki. A tó teknője a vizet át nem eresztő agyag üledékében alakult ki, vizét az eső, hó és a befolyó vizek halmozták fel. Mai vízgyűjtő területe meghaladja az 5000 négyzetkilométert, a Zala folyón kívül Balaton-felvidéki patakok sora -melyeket a helyi ember „Séd” néven ismer- somogyi és parti források táplálják.